2009. január 14., szerda

Barátság



Linsey, Kisvirág, Betsie és Gigi tisztelt meg ezzel az oklevéllel.Köszönöm.

"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag. Lényege, hevenyészett fordításban: "Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben, és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

Ezt az oklevelet szeretném továbbadni mindazoknak,akiket a scrapbook által megismertem személyesen és virtuálisan .

Barátság

Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. Még inkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás csak viszontlátás. Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt.
A közösséghez legalább három ember kell. De ahol hárman vannak, onnan Philia már eltávozik. Az Én és a Te kettő. Mindig csak kettő. Eggyel több, mint amikor az ember egyedül van, eggyel kevesebb, mint amikor az ember közösségben van. Az Én-Te kapcsolata külön egzisztenciális kör: az individuum és a kollektívum között a lét sajátos köre. A magány és a közösség között. Az egyedüllét és a sokaság között. Az Egy és a Három között. Ez a kettő a Philia világhelye. A barátság a létnek az a köre, ahol az Én is megmarad, a közösség is teljesül és tovább él érintetlenül, de a kettő között és a kettőtől függetlenül a létnek teljesen új, sem az egyikből, sem a másikból le nem vezethető, harmadik lehetősége támad. Új létforma nyílik meg. Ez a barátság.


„A barátok olyanok, mint az angyalok, akik segítenek repülni, mikor már a szárnyaink elfelejtették a repülést.”

Hamvas Béla: Barátság

5 megjegyzés:

{Hana} írta...

Megint hű! :D Úgy szeretem ezeket az idézeteket!! PONT ezt a kettőt!! :D

Hámos Beáta (betsie) írta...

Szeretettel én is átnyújtom Neked a barátság-oklevelet! Puszi!

Budaházi Brigitta írta...

Izzie, az én barátságokleveleimből a hetediket Te kaptad. :)
Sok szeretettel: Gigi
Ui: képzeld, én is egy Hamvas Béla idézetet választottam, pedig nem is jártam itt előtte...

Szunyo írta...

Nagyon szép idézet! :))

Piroska Czakó-Radványi írta...

Hmm, kezdem érteni, mit jelent(ett) számodra, számotokra A blog....