2008. november 11., kedd

Szent Márton

A Római Birodalomban nehezen fogadták el a hitet, amit Jézus Krisztus apostolai és tanítványai hirdettek. Néhány évvel Márton születése előtt még üldözték a keresztényeket. Sokakat elfogtak, börtönbe zártak, vagy vadállatok elé vetettek az arénákban. Az első keresztények titokban találkoztak, közös ünnepeiket sokszor földalatti pincerendszerekben, katakombákban ülték meg.

Konstantin császár három évvel Márton születése előtt adta ki rendeletét, amelyben Krisztus tanítványainak is szabad vallásgyakorlást engedélyezett. A kereszténység ettől kezdve egyre fontosabb szerepet játszott a Római Birodalom életében. A hívők száma szépen gyarapodott, de az is előfordult, hogy valaki-látva, hogy kereszténynek lenni már előnyökkel jár- érdekből, nem pedig belső meggyőződésből csatlakozott hozzájuk…

Ilyen korban született Márton a Nagy Római Birodalom távoli, határmenti tartományában, Pannóniában. A Sabaria nevű település, amit az életrajz születési helyeként említ, lehetett a mai Szombathely, mind a mai Pannonhalma közelében. Szülei nem voltak keresztények. Apja magas rangú katonaként szolgált Pannóniában. Gyermekkorát Márton Itáliában töltötte, ahol megismerte a keresztényeket, és tizenkét éves korában, szülei akarata ellenére, jelentkezett a kereszténységre készülők, a katekumenek közé. Hat évig várt a keresztség felvételére.

Mivel apja katona volt, tizenöt éves korában őt is erővel kényszerítették a katonaságra. A hadseregben társai igen megszerették, mert mind vele egyrangúak, mind pedig beosztottai gyengeségeit nagy türelemmel viselte, egyszerű és tiszta életet élt, virrasztott a betegek mellett, segítette a szűkölködőket, zsoldját pedig szétosztotta a szegények között, magának csak a legszükségesebbet tartotta meg.

Így történt, hogy az egyik igen hideg téli napon, amikor az utcán élő koldusok közül többen megfagytak, Márton a mai Amiens város kapujában egy ruhátlan embert látott, aki kétségbeesetten könyörgött, hogy szánják meg, de a városkapunki-bejárok egyszerűen elmentek mellette, és senki sem segített rajta. Márton, akinek a rajta lévő ruhán kívül semmije sem volt, fogta a kardját és, kettévágta katonai köpenyét,és felét a koldusnak adta. A járókelők közül sokan kinevették. Éjszaka azonban –a koldusnak adott fél köpenybe öltözve - Krisztus jelent meg Mártonnak álmában, és ezt mondta:”Márton takart be a hideg ellen. Márton, aki még csak katekumen, még csak várakozik arra, hogy elnyerje a keresztséget.”

Az ifjú Márton Tizennyolc évesen megkeresztelkedett, és hamarosan megválta katonaságtól is, hogy a magányba vonulva remeteként éljen. Ebben a csendes, imádságos életben is sok követője akadt. Amikor pedig a galliai Tours városának keresztényei új püspököt kerestek, hogy vezesse az egyre népesebb közösséget, többségük Mártont választotta erre a szolgálatra, akit szerénysége és egyszerű élete miatt az emberek úgy szerettek, mint atyjukat.

Márton püspökként sokat utazott, gyakran volt emberek között, segítette őket a bajaikban, betegségeikben; a külső formaságokkal azonban keveset törődött. Az istentiszteleten nem ült a püspöki trónusra, hanem csak ugyanolyan székre, mint a többi hívő. Élete végégig szerzetesi egyszerűségben élt.

Egyszer híre ment, hogy Maximus császár halálra akar ítélni valakit, mert az eltér az egyház tanításaitól. Ekkor Márton,az idős püspök,aki egyáltalán nem értett egyet az eretnek tanokkal,a császárhoz utazott,hogy küzdjön ennek az embernek és követőinek életéért és szabadságáért.

Mártont halála után nem sokkal a keresztények már szentként tisztelték. Ez azért különös, mert odáig nem nagyon volt példa arra, hogy valakinek, aki, nem a keresztényüldözések során halt vértanúhalált, megadták volna ezt a tiszteletet. Sok-sok templomot, várost, várat, monostort neveztek el róla.Tours-i sírja a középkor legismertebb zarándokhelye lett.

A szöveget Sulpicius Severus Szent Márton életrajza alapján fogalmazta :Varga Mátyás

Nincsenek megjegyzések: